Az éghajlatváltozás a világ minden térségét érinti. A sarki jégtakarók olvadása miatt emelkedik az óceánok és tengerek szintje. Egyre gyakoribbak a szélsőséges időjárási jelenségek: míg bizonyos régiókban egyre több csapadék hull, más területeken intenzívebbé válnak a hőhullámok és az aszályok. Ha most nem lépünk fel az éghajlatváltozás ellen, ezek a jelenségek csak súlyosbodni fognak.
Az éghajlatváltozás igen komoly fenyegetést jelent, és következményei életünk számos különböző vetületét érintik. Az alábbiakban felsoroljuk az éghajlatváltozás főbb következményeit. Az egyes fejezetek megnyitásához kattintson a pluszjelekre.
Az éghajlatválság növeli bolygónk átlaghőmérsékletét, ezért gyakoribbá válik a szélsőségesen magas hőmérséklettel járó időjárás, például a kánikula. A magasabb hőmérséklet miatt fennáll a veszélye annak, hogy a növekszik mortalitás, csökken a termelékenység és károsodik az infrastruktúra. Ez a legsúlyosabban a lakosság legkiszolgáltatottabb tagjait, például az időseket és a gyerekeket fogja érinteni.
A magasabb hőmérséklet várhatóan módosítja az éghajlati övezetek földrajzi eloszlását is. Ezek a változások számos olyan növény- és állatfaj eloszlását és egyedsűrűségét változtatják meg, amelyek az élőhelyek elvesztése és szennyezettsége miatt már így is kedvezőtlen helyzetben vannak.
A hőmérséklet-emelkedés valószínűleg befolyásolja a fenológiát is, azaz az állat- és növényfajok viselkedését és életciklusát. Ez pedig a kártevők és az invazív fajok elszaporodásához, valamint bizonyos emberi betegségek gyakoribb előfordulásához vezethet.
Eközben csökkenhet a mezőgazdaság és az állatállomány hozama és életképessége, illetve az ökoszisztémák azon képessége, hogy fontos szolgáltatásokat és javakat nyújtsanak (például tiszta vizet, illetve hűvös és tiszta levegőt).
A magasabb hőmérséklet miatt több víz párolog el, ami – a csapadék hiányával kombinálva – növeli a súlyos aszályok kockázatát.
Az alacsony hőmérsékleti szélsőségek (hideghullámok, fagyok) egyre ritkábbak lesznek Európában. A globális felmelegedésből fakadó kiszámíthatatlanság azonban gátolja hatékony reagálási képességünket.
A változó éghajlat miatt számos európai régióban már most gyakoribbak, súlyosabbak és tartósabbak az aszályok. Az aszály szokatlan és átmeneti vízhiányt jelent, amelyet a csapadékhiány és a (magas hőmérséklet miatti) nagyobb párolgás együttesen idéz elő. Nem azonos a vízhiánnyal, amely az édesvíz túlzott fogyasztásból eredő, egész éven át tartó strukturális hiánya.
Az aszályok gyakran dominóhatást gyakorolnak például a közlekedési infrastruktúrára, a mezőgazdaságra, az erdőgazdálkodásra, a vízre és a biológiai sokféleségre: csökken a folyók vízszintje és a talajvíz szintje, a fák és a termények lassabban növekednek, és gyakoribbá válnak a kártevők támadásai és az erdőtüzek.
Európában az aszály által okozott mintegy 9 milliárd eurós éves veszteség nagy része a mezőgazdaságot, az energiaágazatot és a közüzemi vízellátást sújtja. Európában egyre gyakoribbak a szélsőséges aszályok, és az általuk okozott károk is nőnek.
Ha a globális átlaghőmérséklet 3 °C-kal emelkedne, az előrejelzések szerint az aszályok kétszer olyan gyakran fordulnának elő, és az európai aszályokból eredő éves veszteségek abszolút értéke évi 40 milliárd euróra növekedne, ami a földközi-tengeri és az atlanti régióban járna a legsúlyosabb következményekkel. A gyakoribb és pusztítóbb aszályok miatt egyre hosszabbak és súlyosabbak lesznek az erdőtüzek, különösen a Földközi-tenger térségében. Az éghajlatváltozás miatt az erdőtüzek által veszélyeztetett terület nagysága is nő. Azok a régiók is kockázati területekké válhatnak, amelyek jelenleg nem azok.
Az éghajlat felmelegedésével az esőzési mintázatok megváltoznak, nő a párolgás, olvadnak a gleccserek és nő a tengerszint. Ezek a tényezők befolyásolják az édesvíz mennyiségét.
Az aszályok gyakoribbá és súlyosabbá válása és a vízhőmérséklet emelkedése várhatóan rontani fogja a vízminőséget. Ilyen körülmények között elszaporodhatnak a mérgező algák és a baktériumok, ami tovább súlyosbítja a nagyrészt emberi tevékenység okozta vízhiány problémáját.
A felhőszakadások (hirtelen szélsőséges esőzések) gyakoribbá válása nagy valószínűséggel szintén befolyásolja a rendelkezésre álló édesvíz minőségét és mennyiségét, mivel a csapadékvíz hatására a tisztítatlan szennyvíz bekerülhet a felszíni vizekbe.
Európa folyói általában hegyvidéki területeken erednek, az európai édesvíz 40%-a pedig az Alpokból származik. A hó- és gleccseredinamikában, valamint az esőzésekben bekövetkező változások azonban Európa-szerte átmeneti vízhiányhoz vezethetnek. A folyók vízhozamának aszály miatti változásai hatással lehetnek a belvízi hajózásra és a vízenergia-termelésre is.
Az éghajlatváltozás várhatóan számos területen növeli a csapadékmennyiséget. A hosszú időn át tartó megnövekedett csapadékmennyiség elsősorban folyami áradásokat okoz, míg a rövid, intenzív felhőszakadások úgy idéznek elő áradást, hogy folyó nem lép ki medréből.
A folyók áradása gyakori természeti katasztrófa Európában. Az elmúlt három évtizedben – a viharokkal együtt – emberek millióit érintette, halálos áldozatokat követelt és súlyos gazdasági veszteségeket okozott. Az éghajlatváltozás az elkövetkező években valószínűleg növelni fogja az áradások gyakoriságát Európa-szerte.
Az előrejelzések szerint a hőmérséklet növekedése miatt egész Európában gyakoribbá és intenzívebbé válnak a heves esőzések, akárcsak a villámárvizek.
Egyes régiókban bizonyos kockázatok – például a koratavaszi árvizek – rövid távon csökkenhetnek, mivel télen kevesebb hó fog esni, de középtávon ellensúlyozhatja e hatásokat a hegyvidéki területeken a folyórendszer túlterhelésével járó villámárvizek kockázata.
A tengerszint a 20. század során emelkedett, és az elmúlt évtizedekben ez a tendencia felgyorsult.
Az emelkedés főként az óceánok felmelegedés miatti hőtágulásának tudható be. A gleccserek és az antarktiszi jégtakaró olvadása azonban szintén hozzájárul a tengerszint emelkedéséhez. Az előrejelzések szerint Európában az évszázad végére átlagosan 60–80 cm-es tengerszint-emelkedés várható, főként az antarktiszi jégtakaró olvadásának ütemétől függően.
Az EU lakosságának mintegy egyharmada a parttól számított 50 km-es távolságon belül él, és ezek a területek az Unió teljes GDP-jének több mint 30%-át adják. Az európai tengerektől számított 500 méteren belül található eszközök gazdasági értéke 500 milliárd és 1000 milliárd euró között mozog.
Az éghajlatváltozás egyéb hatásai mellett a tengerszint emelkedése növelni fogja a tengerpartok körüli áradások és erózió kockázatát, ami jelentős következményekkel jár az emberekre, az infrastruktúrára, a vállalkozásokra és a természetre nézve ezeken a területeken.
Emellett a tengerszint emelkedése az előrejelzések szerint csökkenteni fogja a rendelkezésre álló édesvíz-mennyiséget, mivel a tengervíz mélyebben behatol a felszín alatti vízrétegekbe. Ez valószínűleg azzal fog járni, hogy sokkal több sós víz hatolhat be az édesvizekbe, ami hatással lesz a mezőgazdaságra és az ivóvízellátásra.
Mindez a part menti élőhelyek biológiai sokféleségét, valamint az általuk nyújtott természetes szolgáltatásokat és javakat is érinti. Számos vizes élőhely fog eltűnni, veszélyeztetve az egyedi madár- és növényfajokat, és megszüntetve az e területek vihardagályokkal szembeni természetes védelmét.
Az éghajlatváltozás üteme olyan gyors, hogy sok állat- és növényfaj egyáltalán nem, vagy csak nehezen tud alkalmazkodni a változó életkörülményekhez. Egyértelmű bizonyítékok támasztják alá, hogy az éghajlatváltozás már most is hatással van a biológiai sokféleségre, és ez a jövőben is így lesz. A közvetlen hatások közé tartoznak a fenológiai változások (amelyek az állat- és növényfajok viselkedését és életciklusát érintik), valamint a fajok egyedsűrűsége és eloszlása, a közösség összetétele, az élőhelyszerkezet és az ökoszisztéma-folyamatok terén bekövetkező változások.
Az éghajlatváltozás közvetett hatást is gyakorol a biológiai sokféleségre, mivel megváltoztatja a föld és az egyéb erőforrások használatát. E közvetett hatások a nagyságrendjük, hatókörük és gyorsaságuk miatt károsabbak lehetnek, mint a közvetlen hatások. A közvetett hatások közé tartoznak a következők: az élőhelyek szétaprózódása és elvesztése; a túlzott mértékű kitermelés; a talaj, a víz és a levegő szennyezése; valamint az invazív fajok terjedése. Ennek következtében az ökoszisztémák egyre kevésbé lesznek reziliensek az éghajlatváltozással szemben, és egyre kevésbé tudnak alapvető szolgáltatásokat nyújtani (éghajlat-szabályozás, élelmiszer, tiszta levegő és víz, az árvizek és az erózió szabályozása stb.).
Az éghajlatváltozás súlyosbíthatja az eróziót, a szerves anyagok csökkenését, a szikesedést, a talaj biológiai sokféleségének csökkenését, a földcsuszamlásokat, az elsivatagosodást és az áradásokat. Az éghajlatváltozásnak a talaj szén-dioxid-tárolására gyakorolt hatása összefügghet a légköri CO2-koncentrációk változásával, a hőmérséklet emelkedésével és a csapadékeloszlási mintázatok változásával. A szélsőséges csapadékesemények, a hó vagy a jég gyors olvadása, az áradások és a fokozódó aszályok mind olyan éghajlati események, amelyek talajromlást okoznak. Az erdőirtás és más emberi tevékenységek (mezőgazdaság, síelés) szintén szerepet játszanak. A tengerszint emelkedése és a folyók (időszakos) alacsony hozama miatt a tengerpartról érkező sós víz behatol a talajba, ezért a szikes talajok várhatóan növekednek a part menti területeken.
Az előrejelzések szerint az éghajlatváltozás az esőzések eloszlásának kiszámíthatatlansága és az intenzívebb viharok miatt Európa-szerte jelentős változásokat fog eredményezni a vízkészletekben. Ennek következtében fokozódik a vízhiány – különösen Dél- és Délkelet-Európában – és növekszik az árvizek kockázata a kontinens nagy részén. Az ebből eredő változások számos szárazföldi és tengeri régiót, valamint számos különböző természeti környezetet és fajt érintenek majd.
A vízhőmérséklet az egyik központi paraméter, amely meghatározza a vízi ökoszisztémák általános egészségét, mivel a vízi élőlények meghatározott hőmérséklet-tartományt tudnak tolerálni. Az éghajlat változásai növelik a folyók és tavak vízhőmérsékletét, elvékonyítják a jégtakarót, ezáltal hatást gyakorolva a vízminőségre és az édesvízi ökoszisztémákra.
Az éghajlatváltozás hatásai, például a tengerfelszín hőmérsékletének növekedése, az óceánok elsavasodása, valamint az áramlatok és a szélviszonyok változásai miatt jelentősen módosulhat az óceánok fizikai és biológiai összetétele. A hőmérsékletben és az óceáni körforgásban bekövetkező változások a halfajok földrajzi eloszlását is befolyásolhatják. A tenger hőmérsékletének emelkedése azt is lehetővé teheti, hogy az idegenhonos fajok olyan területeken is elterjedjenek, ahol korábban nem tudtak volna életben maradni. Az óceánok savasodása például hatással lesz a kalcium-karbonátot kiválasztó organizmusokra. Ezek a változások elkerülhetetlenül kihatnak majd a part menti és tengeri ökoszisztémákra, és jelentős társadalmi-gazdasági következményekkel fognak járni számos régióra nézve.
Az éghajlatváltozás nemcsak az emberi egészségre, hanem az állatok és növények egészségére is komoly veszélyt jelent. Bár a változó éghajlat nem feltétlenül hoz magával sok új vagy ismeretlen egészségügyi fenyegetést, a meglévőket súlyosabbakká és hangsúlyosabbakká teheti annál, mint ahogyan azt most tapasztaljuk.
Az előrejelzések szerint a jövőbeli éghajlatváltozás egészségre gyakorolt legfontosabb hatásai a következők lesznek:
- A nyári hőséggel összefüggő mortalitás (halál) és morbiditás (betegség) növekedése;
- A téli hideggel összefüggő mortalitás (halál) és morbiditás (betegség) csökkenése;
- A balesetek kockázatának növekedése és a tágabb értelemben vett jóllétre gyakorolt hatások súlyosbodása a szélsőséges időjárási események (árvizek, tűzvészek és viharok) következtében;
- A betegségek, pl. vektorok, rágcsálók, víz vagy élelmiszer által terjesztett betegségek hatásának változásai;
- Egyes allergén pollenfajok, vírusok, kártevők és betegségek szezonális átrendeződése;
- Az Európában újonnan megjelenő vagy újra felbukkanó állatbetegségek, amelyek a vírusos zoonózisok és a vektorok által terjesztett betegségek révén növelik az állatok és az emberek egészségét érintő kihívásokat;
- Újonnan vagy újra megjelenő növénykárosítók (rovarok, kórokozók és egyéb károsítók), valamint az erdőgazdálkodási és növénytermesztési rendszereket érintő betegségek;
- A levegőminőség változásával és az ózonnal kapcsolatos kockázatok.
Az alacsony jövedelmű, rossz infrastruktúrával rendelkező városi területeken élők, és általában véve az alacsonyabb jövedelemmel és kevesebb eszközzel rendelkező népességcsoportok jobban ki vannak téve az éghajlati hatásoknak, viszont kevésbé képesek küzdeni ellenük.
A nőket például aránytalanul sújthatja az éghajlatváltozás, és hátrányos helyzetbe kerülnek, ha költséges alkalmazkodási intézkedésekre van szükség. Ugyanakkor a nők kulcsfontosságú szerepet játszanak az alkalmazkodásban és általában véve a fenntartható gyakorlatok meghonosításában.
A munkanélküliek és a társadalom peremére szorult személyek az éghajlati kockázatoknak leginkább kiszolgáltatottak közé tartoznak.
Európa idősödő népességét aránytalanul nagy mértékben sújtják a mozgáskorlátozottsággal összefüggő vagy egyéb egészségügyi problémák, ezért az idősek nagyobb hányada lesz kitéve az éghajlatváltozás hatásainak.
Az éghajlatváltozás máris érezteti hatását a lakóhelyelhagyás és a migráció terén. Bár az éghajlat a lakóhelyelhagyás és a migráció számos mozgatórugójának csak az egyike, a fenntartható fejlődés felé vezető úton lévő számos partnerország a leginkább érintett országok közé tartozik. Az ott élő emberek megélhetése nagymértékben függ az időjárástól és a természeti környezettől, és nekik van legkevésbé módjuk arra, hogy megbirkózzanak az éghajlatváltozásból eredő nehézségekkel.
A hőmérséklet-emelkedés, a csapadékrendszerek változásai vagy a tengerszint emelkedése – közvetlenül vagy közvetve – hatással lesz minden uniós tagállam valamennyi gazdasági ágazatának termelékenységére és életképességére, aminek következményei a munkaerőpiacon is érezhetők lesznek.
Az éghajlatváltozás hatással lehet a rendelkezésre álló munkaerő méretére, ha a lakosság egészségi állapota romlik és további egészségügyi problémák lépnek fel a munkahelyeken (magasabb munkahelyi hőmérséklet, gyakoribb és intenzívebb természeti veszélyek, amelyek miatt az emberek nem jutnak el munkahelyükre).
Emellett számos, a rendes éghajlati viszonyoktól függő gazdasági ágazat rendkívül kiszolgáltatott helyzetben van. Az éghajlatváltozás következtében ágazati átalakulások várhatók a termelésben – például a mezőgazdaságban és az idegenforgalomban.
Az alkalmazkodást célzó nagyberuházások foglalkoztatási és bevételi lehetőségeket kínálhatnak olyan tevékenységi területeken, mint a part menti védelem, az épületek és a (zöld) infrastruktúra megerősítése, a vízgazdálkodás és a veszélyeztetett települések áthelyezése. Ugyanakkor az ilyen beruházások lehetséges nettó munkahelyteremtő hatása bizonytalan. E lehetőségek megragadásához szükség lesz a munkavállalók készségeinek fejlesztésére.
A kiszolgáltatottság csökkentése és az alkalmazkodási intézkedések végrehajtása nem csupán a kormányok feladata és felelőssége. Az éghajlatváltozás súlyossága megköveteli, hogy a köz- és a magánszféra szereplői együttműködjenek a kiszolgáltatottság csökkentése és a hatásokhoz való alkalmazkodás érdekében. Ugyanakkor nem minden érdekelt fél van tudatában kiszolgáltatottságának, és nem ismerik azokat az intézkedéseket, amelyeket meghozhatnak az éghajlatváltozáshoz való proaktív alkalmazkodás érdekében. Az oktatás és a figyelemfelkeltés ezért fontos eleme az éghajlatváltozás hatásainak kezelésére, az alkalmazkodóképesség növelésére és az általános kiszolgáltatottság csökkentésére irányuló alkalmazkodási folyamatnak.
A vállalkozásokat fenyegető veszélyek
Milyen következményekkel jár az éghajlatváltozás a vállalkozásokra nézve?
Az éghajlatváltozás különösen az infrastruktúrára és az épületekre van hatással, tekintettel azok hosszú élettartamára és magas indulási költségeire, valamint társadalmaink és gazdaságaink működésében betöltött alapvető szerepükre.
Az épületek és az infrastruktúra a kialakításuk (viharokkal szembeni alacsony ellenálló képességük) vagy elhelyezkedésük (pl. árterek, földcsuszamlások, lavinák által érintett területek) miatt lehetnek kitéve az éghajlatváltozás hatásainak. A változó éghajlati viszonyok vagy szélsőséges időjárási események károsíthatják vagy alkalmatlanná tehetik azokat – ilyenek az emelkedő tengerszint, a szélsőséges csapadékmennyiség és az árvizek, a szélsőségesen alacsony vagy magas hőmérsékleti viszonyok, a hóvihar, az erős szél stb.
Az éghajlatváltozás épületekre és infrastruktúrára gyakorolt következményei régiónként eltérőek lesznek.
Az éghajlatváltozásnak az európai energiarendszert fenyegető – már fennálló – veszélyei az előrejelzések szerint fokozódni fognak. Az éghajlatváltozás várhatóan csökkenteni fogja a fűtés iránti keresletet Észak- és Északnyugat-Európában, és jelentősen növelni fogja a hűtés energiaigényét Dél-Európában, ami adott esetben tovább fokozza a villamosenergia-fogyasztást a nyári csúcsidőszakokban.
Az intenzívebb és gyakoribb hőhullámok gyakran az ellentétes irányba változtathatják az energiakínálati és -keresleti mintákat. A hőmérséklet további emelkedése és az aszályok korlátozhatják a nyári hőenergia-termeléshez rendelkezésre álló hűtővíz mennyiségét (csökkentve az energiaellátást), míg a légkondicionálás iránti kereslet növekedni fog.
Ha a szélsőséges időjárási események intenzívebbek és gyakoribbak lesznek, ez veszélyt jelent a fizikai energiainfrastruktúrára, a felsővezeték-átvitelre és -elosztásra, de az alállomásokra vagy transzformátorokra nézve is.
Az éghajlatváltozás Európa-szerte növeli az időjárási anomáliákat is. Ez hosszú távon közvetlen negatív hatást gyakorol a megújulóenergia-termelésére. Néhány közvetlen példa erre a napsütés vagy a szél csökkenése egyes területeken, vagy az energiacélú biomassza-növényeket fenyegető hőség vagy aszály.
Az éghajlatváltozás a 21. században jelentős negatív hatást gyakorolt – és fog gyakorolni – az európai mezőgazdaságra a hőmérséklet növekedése, az aszály, az áradások, a kártevők, a betegségek és a talaj egészségének romlása miatt:
- A mezőgazdasági termelés jelentősen visszaesik (alacsonyabb terméshozamok)
- Csökken a növénytermesztésre alkalmas területek mérete
Az átlaghőmérséklet növekedése és a vízhiány Európa déli részét érinti majd a legsúlyosabban. Ezt a veszteséget még az sem fogja tudni ellensúlyozni, hogy mindeközben Észak-Európában új lehetőségek nyílhatnak meg a melegtűrő növények termesztése számára.
Az erdőket is érinti az éghajlatváltozás, hiszen ezeken a területeken is növekszik az aszályok, viharok, tüzek, kártevők és az erdők egészségét aláásó betegségek kockázata.
Az európai erdők biológiai sokfélesége várhatóan megváltozik, mivel az éghajlatváltozás különösen veszélyeztet minden olyan fajt, amely sajátos éghajlati és környezeti viszonyokhoz van szokva. Az északi félteke erdőiben például korlátozott számú fafajta található. Az ilyen erdők kevésbé ellenállóak a természetes bolygatással szemben, és ezáltal jobban ki vannak szolgáltatva az éghajlatváltozásnak.
Dél-Európában a csapadék csökkenése valószínűleg visszaveti lesz az erdők növekedését. Az erdőtüzek délen már most is kritikus hatást gyakorolnak a leromlott ökoszisztémákra, és az egyre hosszabb és súlyosabb erdőtűzszezon miatt a helyzet további romlására van kilátás.
Az éghajlatváltozás következtében a szélsőséges események legtöbb típusának gyakorisága és intenzitása várhatóan jelentősen megváltozik. A biztosítók rövid távon a mögöttes trendeket belekalkulálják a biztosítási díjakba, így azok fokozatosan emelkedni fognak, és a biztosítási piac zavar nélkül kezelheti ezeket a változásokat. A kockázatokkal kapcsolatos ismeretek bővülése azonban gyakran lépésről lépésre történik, ami rövid idő alatt az árak ugrásszerű emelkedéséhez vezethet. Hosszabb távon – különösen a legkiszolgáltatottabb ágazatokban vagy területeken – az éghajlatváltozás közvetve növelheti a társadalmi egyenlőtlenségeket, mivel a biztosítási díjak a lakosság egy része számára megfizethetetlenné válnak.
Az éghajlatváltozás jelentős gazdasági következményekkel járhat a turizmus szempontjából fontos régiókra nézve. Dél-Európa turisztikai feltételei az előrejelzések szerint jelentősen csökkenni fognak a nyári hónapokban, a többi évszakban viszont javulnak. Az előrejelzések szerint Közép-Európa egész évben növelni fogja idegenforgalmi vonzerejét. A hótakaró várható csökkenése számos régióban negatív hatással lesz a télisport-iparágra.
Az éghajlatváltozás a Föld valamennyi vállalkozására veszélyt jelent. Egyesek azonban kiszolgáltatottabbak, mint mások. A hatások várhatóan aránytalanul sújtják a kkv-kat, ideértve az üzleti tevékenységekben fellépő zavarokat, a vagyoni károkat, az ellátási láncok és az infrastruktúra zavarait, ami a karbantartás, valamint az anyagköltségek és az árak növekedéséhez vezet. Az éghajlat-politikai fellépés azonban számos új lehetőséget kínál a vállalkozások számára: olyan termékeket és szolgáltatásokat fejleszthetnek ki, amelyek segíthetik a kibocsátások csökkentését és a felmelegedéshez való alkalmazkodást.
Az Északi-sarkvidéken súlyos változások zajlanak: többek között az átlagnál jobban növekszik a hőmérséklet, visszahúzódik a nyári tengeri jégtakaró és olvad a permafroszt. A jégtakaró visszahúzódása egyre gyorsabb, és az előrejelzések szerint továbbra is hatással lesz a helyi természeti és emberi rendszerekre. Az egyre intenzívebb olaj- és gázfeltárás, az új hajózási útvonalak megnyitása stb. ugyancsak további potenciális terheket ró a környezetre. A permafroszt olvadása súlyosan befolyásolhatja az ember alkotta rendszereket, például infrastrukturális problémákat idézhet elő. A törékeny északi-sarkvidéki ökoszisztémákat jelentős mértékben sújtja az átlag feletti hőmérséklet-emelkedés, és ezek a hatások várhatóan továbbra is jelentkezni fognak.
Az előrejelzések szerint kevesebb lesz a hó, vékonyodik a tavi és folyami jégtakaró, a vízhozam a téli és tavaszi időszakokban Észak-Európa egyes részein nő, más részeken (pl. Finnországban) csökken, a téli viharok pedig nagyobb károkat okoznak. A gyakoribb és intenzívebb szélsőséges időjárási események közép- és hosszú távon kedvezőtlen hatást gyakorolhatnak a régióra, például a terméshozamok ingadozóbbá válhatnak.
A part menti áradások már eddig is hatással voltak az alacsonyan fekvő part menti területekre Északnyugat-Európában, és a kockázatok várhatóan növekednek a tengerszint emelkedése és a vihardagályok fokozott kockázata miatt. Az Északi-tenger menti országok különösen veszélyeztetettek. Az előrejelzések szerint a nagyobb téli csapadékmennyiség növeli a folyók téli és tavaszi áradásának intenzitását és gyakoriságát, bár ez idáig ez nem volt megfigyelhető.
A szélsőséges hőmérsékleti viszonyok az előrejelzések szerint Közép- és Kelet-Európában jelentősen éreztetik majd hatásukat. A csökkenő nyári csapadékmennyiséggel együtt növekedhet az aszályok kockázata, nyáron pedig az energiafelhasználás. A téli nagyobb csapadékmennyiség várhatóan növeli a télen és tavasszal (különböző régiókban) bekövetkező folyami árvizek intenzitását és gyakoriságát. Az éghajlatváltozás miatt a terméshozam ingadozásának növekedésére és az erdőtüzek gyakoribbá válására lehet számítani.
A Földközi-tenger térségét az elmúlt évtizedekben a csapadékmennyiség csökkenése és a hőmérséklet emelkedése miatt jelentős hatások érték, amelyek az éghajlat folyamatos változásával várhatóan tovább súlyosbodnak. A fő veszélyt a vízkészletek és a terméshozam csökkenése, az aszály és a biológiai sokféleség visszaszorulása, valamint az erdőtüzek és a hőhullámok kialakulása jelenti. A mezőgazdaságban az öntözés hatékonyságának növelése bizonyos mértékig kompenzálhatja a vízhiányt, de ez nem lesz elegendő az éghajlatváltozás miatt egyre súlyosbodó vízhiány ellensúlyozására. A vízkészletek csökkenése és a növekvő energiaigény emellett egyre nehezebb helyzetbe hozza a vízenergia-ágazatot, míg a nyári turizmus feltételei kedvezőtlenebbé válnak. A vízi ökoszisztémák egészségének szempontjából fontos környezeti vízigényt az éghajlatváltozás hatásai és a társadalmi-gazdasági fejlemények veszélyeztetik.
A korábbi években a városi területek és a városi népesség növekedése oda vezetett, hogy számos európai város fokozottabban szembesült különböző éghajlati hatásokkal – például hőhullámokkal, áradásokkal és aszályokkal. Szélsőséges események illusztrálják, hogy a városok nagy mértékben ki vannak téve az extrém időjárási eseményeknek: 2002-ben kiöntött az Elba folyó, Koppenhágában pedig 2011-ben a városi csatornahálózat nem volt képes elvezetni a tartós esőzések miatt megnövekedett csapadékmennyiséget. A jövőben a városi területek terjeszkedése, a városi lakosság növekedése és koncentrálódása, valamint a népesség elöregedése hozzá fog járulni ahhoz, hogy a városok egyre inkább kiszolgáltatottak lesznek az éghajlatváltozásnak. A várostervezés, a városgazdálkodás és a környezetbarát infrastruktúra részben kezelheti ezeket a hatásokat.
A hőmérséklet-emelkedés különösen jelentős számos hegyvidéki régióban: a gleccserek, a hótakaró és a permafroszt olvadnak, a csapadék eloszlása pedig módosul (többek között csökken a hó formájában leeső csapadékmennyiség). Ezek a folyamatok várhatóan tovább fognak fokozódni. Egyes hegyvidéki területeken (pl. Skandinávia egyes részein) az áradások gyakoribbá és intenzívebbé válhatnak, ami hatással lehet az emberekre és az épített környezetre. A további előre jelzett hatások közé tartozik a téli turizmus feltételeinek rosszabbodása, a dél-európai vízenergia hozamának csökkenése, a vegetációs övezetek megváltozása és a biológiai sokféleség jelentős visszaszorulása. A hegycsúcsok közelében élő növény- és állatfajokat a kihalás veszélyeztetheti, ha nem tudnak feljebb vándorolni.
A gleccserek túlnyomó többsége visszahúzódik, ami hatással van a folyás irányába eső területek vízkészletére is.
Látható tehát, hogy az éghajlatváltozás komoly probléma, ami mindannyiunkat érint. Ez nyomasztó lehet, de van jó hírünk is: létezik megoldás. Tudja meg, hogy mit tesz az EU az éghajlati válság leküzdése érdekében, és hogyan vehet részt ebben Ön is.