Az éghajlatváltozás a világ minden térségét érinti. A sarki jégtakarók olvadása miatt emelkedik az óceánok és tengerek szintje. Egyre gyakoribbak a szélsőséges időjárási jelenségek: míg bizonyos régiókban egyre több csapadék hull, más területeken egyre gyakrabban jelentkeznek hőhullámok és aszályos időszakok. Ha most nem cselekszünk az éghajlatváltozás ellen, ezek a hatások csak fokozódni fognak.
Az éghajlatváltozás igen súlyos fenyegetést jelent, és következményei életünk számos különböző vetületét érintik. Az alábbiakban felsoroljuk az éghajlatváltozás főbb következményeit. Bővebb tájékoztatásért kattintson a pluszjelekre.
Az éghajlatválság növeli bolygónk átlaghőmérsékletét, és gyakoribbá teszi a szélsőséges időjárást, például a kánikulát. A magasabb hőmérséklet fokozott mortalitással, alacsonyabb termelékenységgel és az infrastruktúra károsodásával járhat. A legsúlyosabban a lakosság legkiszolgáltatottabb tagjait, például az időseket és a csecsemőket fogja érinteni.
A magasabb hőmérséklet várhatóan eltolódást okoz az éghajlati övezetek földrajzi eloszlásában is. Ezek a változások számos olyan növény- és állatfaj eloszlását és egyedsűrűségét változtatják meg, amelyek az élőhelyek elvesztése és szennyezése miatt már így is kedvezőtlen helyzetben vannak.
A hőmérséklet-emelkedés valószínűleg befolyásolja a fenológiát – az állat- és növényfajok viselkedését és életciklusát. Ez pedig a kártevők és az invazív fajok elszaporodásához, valamint bizonyos emberi betegségek gyakoribb előfordulásához vezethet.
Eközben csökkenhet a mezőgazdaság és az állatállomány hozama és életképessége, illetve az ökoszisztémák azon képessége, hogy fontos szolgáltatásokat és javakat nyújtsanak (például tiszta víz, illetve hűvös és tiszta levegő).
A magasabb hőmérséklet miatt több víz párolog el, ami – a csapadék hiányával együtt – növeli a súlyos aszályok kockázatát.
Az alacsony hőmérsékleti szélsőségek (hideghullámok, fagyok) egyre gyakoribbá válhatnak Európában. A globális felmelegedés azonban hatással van az események kiszámíthatóságára, és ezáltal a hatékony reagálási képességünkre.
A változó éghajlat miatt számos európai régió már most gyakoribb, súlyosabb és tartósabb aszályokkal kénytelen szembenézni. Az aszály szokatlan és átmeneti vízhiányt jelent, amelyet a csapadékhiány és a (magas hőmérséklet miatti) nagyobb párolgás együttesen okoz. Nem azonos a vízhiánnyal, amely az édesvíz túlzott vízfogyasztásból eredő, egész éven át tartó strukturális hiánya.
Az aszályok gyakran dominóhatást gyakorolnak például a közlekedési infrastruktúrára, a mezőgazdaságra, az erdőgazdálkodásra, a vízre és a biológiai sokféleségre. Csökkentik a folyók vízszintjét és a talajvíz szintjét, akadályozzák a fák és a termények növekedését, hozzájárulnak a kártevők támadásaihoz és az erdőtüzekhez.
Európában az aszály által okozott mintegy 9 milliárd eurós éves veszteség nagy része a mezőgazdaságot, az energiaágazatot és a közüzemi vízellátást sújtja. Európában egyre gyakoribbak a szélsőséges aszályok, és az általuk okozott károk is nőnek.
Ha a globális átlaghőmérséklet 3 °C-kal emelkedne, az előrejelzések szerint az aszályok kétszer olyan gyakran fordulnának elő, és az európai aszályokból eredő abszolút éves veszteségek évi 40 milliárd euróra növekednének, ami a földközi-tengeri és az atlanti régióban járna a legsúlyosabb következményekkel. A gyakoribb és súlyosabb aszályok növelni fogják az erdőtüzek időszakának hosszát és súlyosságát, különösen a Földközi-tenger térségében. Az éghajlatváltozás miatt az erdőtüzek által veszélyeztetett terület is bővül. Azok a régiók is az erdőtűz kockázatának kitett területekké válhatnak, amelyek jelenleg nem azok.
Az éghajlat felmelegedésével az esőzési mintázatok megváltoznak, nő a párolgás, olvadnak a gleccserek és nő a tengerszint. Mindezek a tényezők befolyásolják az édesvíz mennyiségét.
A gyakoribb és súlyosabb aszályok és a vízhőmérséklet emelkedése várhatóan rontani fogja a vízminőséget. Ezek a körülmények elősegítik a mérgező algák és baktériumok növekedését, ami tovább súlyosbítja a nagyrészt emberi tevékenység okozta vízhiány problémáját.
A felhőszakadások (hirtelen szélsőséges esőzések) megszaporodása valószínűleg szintén befolyásolja a rendelkezésre álló édesvíz minőségét és mennyiségét, mivel a csapadékvíz hatására a tisztítatlan szennyvíz bekerülhet a felszíni vizekbe.
Európa folyói általában hegyvidéki területeken erednek, az európai édesvíz 40%-a pedig az Alpokból származik. A hó- és gleccseredinamikában, valamint az esőzésekben bekövetkező változások azonban Európa-szerte átmeneti vízhiányhoz vezethetnek. A folyók vízhozamának aszály miatti változásai hatással lehetnek a belvízi hajózásra és a vízenergia-termelésre is.
Az éghajlatváltozás számos területen várhatóan növeli a csapadékmennyiséget. A hosszú időn át tartó megnövekedett csapadékmennyiség főként folyami áradásokhoz fog vezetni, míg a rövid, intenzív felhőszakadások pluviális árvizeket okozhatnak, amely esetben a szélsőséges esőzések anélkül okoznak áradást, hogy a víztest elhagyná a medret.
A folyók áradása gyakori természeti katasztrófa Európában, az elmúlt három évtizedben – a viharokkal együtt – halálos áldozatokat követelt, emberek millióit érintette, és súlyos gazdasági veszteségeket okozott. Az éghajlatváltozás az elkövetkező években valószínűleg növelni fogja az áradások gyakoriságát Európa-szerte.
Az előrejelzések szerint a magasabb hőmérséklet miatt egész Európában gyakoribbá és intenzívebbé válnak a heves esőzések, akárcsak a villámárvizek.
Egyes régiókban bizonyos kockázatok, például a koratavaszi árvizek rövid távon csökkenhetnek, mivel télen kevesebb hó fog esni, de középtávon ellensúlyozhatja e hatásokat a hegyvidéki területeken a folyórendszer túlterhelésével járó villámárvizek kockázata.
A tengerszint a 20. század során emelkedett, és az elmúlt évtizedekben a tendencia felgyorsult.
Az emelkedés főként az óceánok felmelegedés miatti hőtágulásának tudható be. A gleccserek és az antarktiszi jégtakaró olvadása azonban szintén hozzájárul ehhez. Az előrejelzések szerint Európában az évszázad végére átlagosan 60–80 cm-es tengerszint-emelkedés várható, főként az antarktiszi jégtakaró olvadásának ütemétől függően.
Az EU lakosságának mintegy egyharmada a parttól számított 50 km-es távolságon belül él, és ezek a területek adják az Unió teljes GDP-jének több mint 30%-át. Az európai tengerektől számított 500 méteren belül található eszközök gazdasági értéke 500 milliárd és 1 000 milliárd euró között mozog.
Az éghajlatváltozás egyéb hatásai mellett a tengerszint emelkedése növelni fogja a tengerpartok körüli áradások és erózió kockázatát, ami jelentős következményekkel jár az emberekre, az infrastruktúrára, a vállalkozásokra és a természetre nézve ezeken a területeken.
Emellett a tengerszint emelkedése az előrejelzések szerint csökkenteni fogja a rendelkezésre álló édesvíz-mennyiségét, mivel a tengervíz mélyebben behatol a felszín alatti vízrétegekbe. Ez valószínűleg azzal fog járni, hogy sokkal több sós víz hatolhat be az édesvízi víztestekbe, ami hatással lesz a mezőgazdaságra és az ivóvízellátásra.
Hatással lesz továbbá a part menti élőhelyek biológiai sokféleségére, valamint az általuk nyújtott természetes szolgáltatásokra és javakra. Számos vizes élőhely fog eltűnni, veszélyeztetve az egyedi madár- és növényfajokat, és megszüntetve az e területek vihardagályokkal szembeni természetes védelmét.
Az éghajlatváltozás olyan gyorsan megy végbe, hogy sok állat- és növényfaj egyáltalán nem, vagy csak nehezen tud alkalmazkodni a változó életkörülményekhez. Egyértelmű bizonyítékok támasztják alá, hogy a biológiai sokféleség már most is reagál az éghajlatváltozásra, és ez a jövőben is így fog történni. A közvetlen hatások közé tartoznak a fenológiai (az állat- és növényfajok viselkedése és életciklusa), a fajok egyedsűrűsége és eloszlása, a közösségi összetétel, az élőhelyszerkezet és az ökoszisztéma-folyamatok terén bekövetkező változások.
Az éghajlatváltozás közvetett hatást is gyakorol a biológiai sokféleségre, mivel megváltoztatja a föld és az egyéb erőforrások használatát. Ezek nagyságrendjük, hatókörük és gyorsaságuk miatt károsabbak lehetnek, mint a közvetlen hatások. A közvetett hatások közé tartoznak a következők: az élőhelyek szétaprózódása és elvesztése; túlzott mértékű kihasználás; a talaj, a víz és a levegő szennyezése; valamint az invazív fajok terjedése. Ennek következményeképpen az ökoszisztémák egyre kevésbé lesznek reziliensek az éghajlatváltozással szemben, és egyre kevésbé tudnak alapvető szolgáltatásokat nyújtani; ilyen például az éghajlat-szabályozás, az élelmiszer, a tiszta levegő és víz, valamint az árvizek és az erózió szabályozása.
Az éghajlatváltozás súlyosbíthatja az eróziót, a szerves anyagok csökkenését, a szikesedést, a talaj biológiai sokféleségének csökkenését, a földcsuszamlásokat, az elsivatagosodást és az áradásokat. Az éghajlatváltozásnak a talaj szén-dioxid-tárolására gyakorolt hatása összefügghet a légköri CO2-koncentrációk változásával, a hőmérséklet emelkedésével és a csapadékeloszlási mintázatok változásával. A szélsőséges csapadékesemények, a hó vagy a jég gyors olvadása, a folyók magas vízhozama és a fokozódó aszályok mind olyan éghajlati események, amelyek befolyásolják a talajromlást. Az erdőirtás és más emberi tevékenységek (mezőgazdaság, síelés) szintén szerepet játszanak. A tengerpartról érkező sós víz behatolása, a tengerszint emelkedése és a folyók (időszakos) alacsony hozama miatt a szikes talajok várhatóan növekednek a part menti területeken.
Az előrejelzések szerint az éghajlatváltozás a kevésbé kiszámítható esőzési minták és az intenzívebb viharok miatt Európa-szerte jelentős változásokat fog eredményezni a vízkészletekben. Ez fokozott vízhiányt fog eredményezni, különösen Dél- és Délkelet-Európában, és növeli az árvizek kockázatát a kontinens nagy részén. Az ebből eredő változások számos szárazföldi és tengeri régiót, valamint számos különböző természeti környezetet és fajt érintenek majd.
A vízhőmérséklet az egyik központi paraméter, amely meghatározza a vízi ökoszisztémák általános egészségét, mivel a vízi élőlények meghatározott hőmérséklet-tartományt tudnak tolerálni. Az éghajlat változásai növelték a folyók és tavak vízhőmérsékletét, elvékonyították a jégtakarót, ezáltal hatást gyakorolva a vízminőségre és az édesvízi ökoszisztémákra.
Az éghajlatváltozás hatásai, például a tengerfelszín hőmérsékletének növekedése, az óceánok elsavasodása, valamint az áramlatok és a szélviszonyok változásai jelentősen megváltoztatják az óceánok fizikai és biológiai összetételét. A hőmérsékletben és az óceáni körforgásban bekövetkező változások megváltoztathatják a halak földrajzi eloszlását. A tenger hőmérsékletének emelkedése azt is lehetővé teheti, hogy az idegenhonos fajok olyan területeken is elterjedjenek, ahol korábban nem tudtak életben maradni. Az óceánok savasodása például hatással lesz a különböző kalcium-karbonátot kiválasztó organizmusokra. Ezek a változások elkerülhetetlenül hatással lesznek a part menti és tengeri ökoszisztémákra, és jelentős társadalmi-gazdasági következményekkel fognak járni számos régióra nézve.
Az éghajlatváltozás nemcsak az emberi egészségre, hanem az állatok és növények egészségére is jelentős veszélyt jelent. Bár a változó éghajlat nem feltétlenül hoz magával számos új vagy ismeretlen egészségügyi fenyegetést, a meglévőket súlyosabbaká és hangsúlyosabbaká teheti annál, mint ahogyan azt most gondolnánk.
Az előrejelzések szerint a jövőbeli éghajlatváltozás egészségre gyakorolt legfontosabb hatásai a következők lesznek:
- A nyári hőséggel összefüggő mortalitás (halál) és morbiditás (betegség) növekedése;
- A téli hideggel összefüggő mortalitás (halál) és morbiditás (betegség) csökkenése;
- A balesetek kockázatának és a tágabb értelemben vett jóllétre gyakorolt hatások növekedése a szélsőséges időjárási események (árvizek, tűzvészek és viharok) következtében;
- A betegségek, pl. vektorok, rágcsálók, víz vagy élelmiszer által terjesztett betegségek hatásának változásai;
- Egyes allergén pollenfajok, vírusok, kártevők és betegségek szezonális átrendeződése;
- Újonnan megjelenő és újra megjelenő állatbetegségek, amelyek a vírusos zoonózisok és a vektorok által terjesztett betegségek révén növelik az európai állati és emberi egészséget érintő kihívásokat;
- Újonnan megjelenő és újra megjelenő növénykárosítók (rovarok, kórokozók és egyéb károsítók), valamint az erdőgazdálkodási és növénytermesztési rendszereket érintő betegségek;
- A levegőminőség és az ózon változásával kapcsolatos kockázatok.
Az alacsony jövedelmű, rossz infrastruktúrával rendelkező városi területeken élők, és általában véve az alacsonyabb jövedelemmel és kevesebb eszközzel rendelkező népességcsoportok jobban ki vannak téve az éghajlati hatásoknak, ám kevésbé képesek küzdeni ellenük.
A nőket például aránytalanul sújthatja az éghajlatváltozás, és hátrányos helyzetbe kerülnek, ha költséges alkalmazkodási intézkedésekre van szükség. Ugyanakkor a nők kulcsfontosságú szerepet játszanak az alkalmazkodásban és az általánosabban fenntartható gyakorlatokban.
A munkanélküliek és a társadalom peremére szorult személyek az éghajlati kockázatoknak leginkább kiszolgáltatottak közé tartoznak.
Európa idősödő népessége, amelyet aránytalanul sújtanak a mozgáskorlátozottság vagy az egészségi problémák, azt eredményezi, hogy a lakosság nagyobb hányada lesz kitéve az éghajlatváltozás hatásainak.
Az éghajlatváltozás máris hatással van a lakóhelyelhagyásra és a migrációra. Bár az éghajlat a lakóhelyelhagyás és a migráció számos mozgatórugójának csak az egyike, a fenntartható fejlődés felé vezető úton lévő számos partnerország a leginkább érintett országok közé tartozik. Az ott élő emberek megélhetése nagymértékben függ az időjárástól és a természeti környezettől, és nekik van legkevésbé módjuk arra, hogy megbirkózzanak az éghajlatváltozásból eredő nehézségekkel.
A hőmérséklet-emelkedés, a csapadékrendszerek változásai vagy a tengerszint emelkedése – közvetlenül vagy közvetve – hatással lesz valamennyi uniós tagállam valamennyi gazdasági ágazatának termelékenységére és életképességére, ami munkaerő-piaci következményekkel jár.
A lakosság egészségi állapotának romlása és a munkahelyi egészségvédelmet befolyásoló további körülmények miatt (magasabb munkahelyi hőmérséklet, gyakoribb és intenzívebb természeti veszélyek, amelyek miatt az emberek nem jutnak el munkahelyükre) az éghajlatváltozás hatással lehet a rendelkezésre álló munkaerő méretére.
Emellett számos, a rendes éghajlati viszonyoktól függő gazdasági ágazat rendkívül kiszolgáltatott. Az éghajlatváltozás következtében ágazati átalakulások várhatók a termelésben – például a mezőgazdaságban és az idegenforgalomban.
Az alkalmazkodást célzó nagyberuházások foglalkoztatási és bevételi lehetőségeket kínálhatnak olyan tevékenységi területeken, mint a part menti védelem, az épületek és a (zöld) infrastruktúra megerősítése, a vízgazdálkodás és a veszélyeztetett települések áthelyezése. Ugyanakkor továbbra is bizonytalan az ilyen beruházások lehetséges nettó munkahelyteremtő hatása. E lehetőségek megragadásához szükség lesz a munkaerő készségeinek fejlesztésére.
A kiszolgáltatottság csökkentése és az alkalmazkodási intézkedések végrehajtása nem csupán a kormányok feladata és felelőssége. Az éghajlatváltozás súlyossága megköveteli, hogy a köz- és a magánszféra szereplői együttműködjenek a kiszolgáltatottság csökkentése és a hatásokhoz való alkalmazkodás érdekében. Ugyanakkor nem minden érdekelt fél van tudatában kiszolgáltatottságának és ismeri azokat az intézkedéseket, amelyeket meghozhat az éghajlatváltozáshoz való proaktív alkalmazkodás érdekében. Az oktatás és a figyelemfelkeltés ezért fontos eleme az éghajlatváltozás hatásainak kezelésére, az alkalmazkodóképesség növelésére és az általános kiszolgáltatottság csökkentésére irányuló alkalmazkodási folyamatnak.
Az éghajlatváltozás különösen az infrastruktúrára és az épületekre van hatással, tekintettel azok hosszú élettartamára és magas kezdeti költségeire, valamint társadalmaink és gazdaságaink működésében betöltött alapvető szerepükre.
Az épületek és az infrastruktúra kialakításuk (viharokkal szembeni alacsony ellenállás) vagy elhelyezkedésük (pl. árvízveszélyes területek, földcsuszamlások, lavinák) miatt lehetnek kitéve az éghajlatváltozás hatásainak. A változó éghajlati viszonyok vagy szélsőséges időjárási események károsíthatják vagy használatra alkalmatlanná tehetik őket: ilyenek az emelkedő tengerszint, a szélsőséges csapadékmennyiség és az árvizek, a szélsőségesen alacsony vagy magas hőmérsékleti viszonyok, heves hóesés, erős szél stb.
Az éghajlatváltozás épületekre és infrastruktúrára gyakorolt következményei régiónként eltérőek lesznek.
Az éghajlatváltozásnak az európai energiarendszert fenyegető – már létező – veszélyei az előrejelzések szerint fokozódni fognak. Az éghajlatváltozás várhatóan csökkenteni fogja a fűtés iránti keresletet Észak- és Északnyugat-Európában, és jelentősen növelni fogja a hűtés energiaigényét Dél-Európában, ami adott esteben tovább fokozza a villamosenergia-fogyasztást a nyári csúcsidőszakokban.
Az intenzívebb és gyakoribb hőhullámok megváltoztatják az energiakínálati és -keresleti mintákat, gyakran ellentétes irányban. A hőmérséklet további emelkedése és az aszályok korlátozhatják a nyári hőenergia-termeléshez rendelkezésre álló hűtővíz mennyiségét (csökkentve az energiaellátást), míg a légkondicionálás iránti kereslet növekedni fog.
Emellett a szélsőséges időjárási események nagyobb nagyságrendje és gyakorisága fenyegetést jelent a fizikai energiainfrastruktúrára, a felsővezeték-átvitelre és -elosztásra, de az alállomásokra vagy transzformátorokra nézve is.
Az éghajlatváltozás Európa-szerte növeli az időjárási anomáliákat is. Ez hosszú távon közvetlen negatív hatást gyakorol a megújulóenergia-termelésére. Néhány közvetlen példa erre a napsütés vagy a szél csökkenése egyes területeken, vagy az energiacélú biomassza-növényeket fenyegető hőség vagy aszály.
Az éghajlatváltozás és az éghajlat változékonysága az előrejelzések szerint jelentős hatással lesz a mezőgazdasági termelésre, mind a terméshozamot, mind pedig a különböző növények termesztésének helyszínét illetően. A termesztési idény meghosszabbodott, és az előrejelzések szerint tovább fog hosszabbodni, mivel a növekedés tavasszal korábban megindul és ősszel tovább tart. Következésképpen előfordulhat, hogy északabbra tolódik a meleget kedvelő haszonnövények termesztése.
A hőség és az aszály együttes hatása miatt a mezőgazdasági termelés jelentős visszaesése várható Európa legtöbb területén a 21. században, amit nem ellensúlyoznak az Észak-Európában megnyíló lehetőségek. Bár az öntözés hatékony megoldás lehet, a vízhiány miatt ez nem mindig járható út.
Ez leginkább a déli régiókat fogja sújtani, összességében negatív hatást gyakorolva a mezőgazdaságra. A magas hőmérséklet, a vízhiány és a szélsőséges időjárási események alacsonyabb terméshozamot és nagyobb hozamingadozást eredményezhetnek, és hosszú távon a termesztésre alkalmas területek zsugorodását okozhatják. A hatások a csapadéktól és a növények fajtájától függenek.
Európa északi részei az új növényfajták bevezetése, a magasabb terméshozam és a növénytermesztésre alkalmas területek bővítése révén számíthatnak némi pozitív hatásra a mezőgazdaság területén. Ezek a hosszabb vetésidényeknek, a több fagymentes időszaknak és a kevesebb hideghullámnak tudhatók be. Negatív hatások is várhatók azonban, főként a kártevők és betegségek számának növekedése, a tápanyagkimosódás és a talaj szervesanyag-tartalmának csökkenése miatt.
Ami az erdőket illeti, élettelen és élő környezeti hatásokról beszélhetünk: megnövekedik az aszályok, a viharok és a tüzek, valamint a kártevők és betegségek kockázata, ami mind az erdők egészségének romlásához vezet.
A tűzesetek különösen nagy hatással vannak a már leromlott dél-európai ökoszisztémákra, és az előrejelzések szerint a jövőben súlyosbodni fognak, mivel ezen a területen hosszabb és súlyosabb tűzveszélyes időszakok várhatók.
Az előrejelzések szerint Dél-Európában egyre kevesebb, Észak-Európában pedig egyre több erdő lesz. Az erdők biológiai sokfélesége azonban várhatóan Európa-szerte megváltozik, a fafajok megváltozásával és a speciális növénytársulásokat fenyegető veszélyek fokozódásával. A boreális erdők fafajainak sokfélesége csökken, ami várhatóan növeli a jelentős kártevő- és betegséghatások kockázatát.
Az éghajlatváltozás következtében a szélsőséges események legtöbb típusának gyakorisága és intenzitása várhatóan jelentősen megváltozik. Rövid távon a mögöttes trendeket belekalkulálják a biztosítási díjba, így azok fokozatosan emelkedni fognak, és a biztosítási piac zavar nélkül kezelheti ezeket a változásokat. A kockázatokkal kapcsolatos ismeretek azonban gyakran nagyobb lépésekben bővülnek, ami rövid idő alatt az árak ugrásszerű emelkedéséhez vezethet. Hosszabb távon, különösen a legkiszolgáltatottabb ágazatokban vagy területeken, az éghajlatváltozás közvetve növelheti a társadalmi egyenlőtlenségeket, mivel a biztosítási díjak a lakosság egy része számára megfizethetetlenné válnak.
Az éghajlatváltozás jelentős gazdasági következményekkel járhat az idegenforgalom szempontjából fontos régiókra nézve. Dél-Európa turizmusra való alkalmassága az előrejelzések szerint jelentősen csökkenni fog a legfontosabb nyári hónapokban, más idényekben viszont javulni fog. Az előrejelzések szerint Közép-Európa egész évben növelni fogja idegenforgalmi vonzerejét. A hótakaró várható csökkenése számos régióban negatív hatással lesz a téli sportiparra.
Az éghajlatváltozás a Föld valamennyi vállalkozására veszélyt jelent. Egyesek azonban kiszolgáltatottabbak, mint mások. A hatások várhatóan aránytalanul sújtják a kkv-kat, ideértve az üzleti tevékenységekben fellépő zavarokat, a vagyoni károkat, az ellátási láncok és az infrastruktúra zavarait, ami a karbantartás, valamint az anyagköltségek és az árak növekedéséhez vezet. Az éghajlat-politikai fellépés azonban számos új lehetőséget kínál a vállalkozások számára: olyan termékeket és szolgáltatásokat fejleszthetnek ki, amelyek segítehetik a kibocsátások csökkentését és a felmelegedéshez való alkalmazkodást.
Az Északi-sarkvidék jelentős változásokkal néz szembe, többek között az átlagnál magasabb hőmérséklet-emelkedéssel, a nyári tengeri jégtakaró csökkenésével és a permafroszt olvadásával. A jégtakaró visszahúzódása felgyorsul, és az előrejelzések szerint továbbra is hatással lesz a helyi természeti és emberi rendszerekre. Emellett további potenciális terheket ró a környezetre, mint például a kiterjedt olaj- és gázfeltárás, valamint új hajózási útvonalak megnyitása által. A permafroszt olvadása súlyosan befolyásolhatja az emberi rendszereket, például infrastrukturális problémákat idézhet elő. A törékeny északi-sarkvidéki ökoszisztémákat jelentős mértékben sújtja az átlag feletti hőmérséklet-emelkedés, és ezek a hatások várhatóan folytatódni fognak.
Az előrejelzések szerint a hó-, a tavi és folyami jégtakaró fogyni fog, a vízhozam a téli és tavaszi időszakokban Észak-Európa egyes részein nő, más részeken (pl. Finnországban) csökken, a téli viharok pedig nagyobb károkat okoznak. A gyakoribb és intenzívebb szélsőséges időjárási események közép- és hosszú távon kedvezőtlen hatást gyakorolhatnak a régióra, például azáltal, hogy a terméshozamok ingadozóbbá válnak.
A part menti áradások a múltban hatással voltak az alacsonyan fekvő part menti területekre Északnyugat-Európában, és a kockázatok várhatóan növekednek a tengerszint emelkedése és a vihardagályok fokozott kockázata miatt. Az északi-tengeri országok különösen sérülékenyek. Az előrejelzések szerint a nagyobb téli csapadékmennyiség növeli a folyók téli és tavaszi áradásának intenzitását és gyakoriságát, bár ez idáig ez nem volt megfigyelhető.
A szélsőséges hőmérsékleti viszonyok az előrejelzések szerint Közép- és Kelet-Európában jelentős hatást gyakorolnak majd. A csökkenő nyári csapadékmennyiséggel együtt ez növelheti az aszályok kockázatát, és az előrejelzések szerint nyáron növelni fogja az energiaigényt. A télen és tavasszal (különböző régiókban) bekövetkező folyami árvizek intenzitása és gyakorisága várhatóan nőni fog a nagyobb téli csapadékmennyiség miatt. Az éghajlatváltozás az előrejelzések szerint a terméshozam nagyobb ingadozásához és gyakoribb erdőtüzekhez is vezet.
A Földközi-tenger térségét az elmúlt évtizedekben a csapadékmennyiség csökkenése és a hőmérséklet emelkedése miatt jelentős hatások érték, amelyek az éghajlat folyamatos változásával várhatóan tovább romlanak. A fő hatások a vízkészleteknek és a terméshozamnak a csökkenése, az aszályok és a biológiai sokféleség megcsappanásának, az erdőtüzek és a hőhullámok kialakulásának növekvő kockázata. A mezőgazdaságban az öntözés hatékonyságának növelése bizonyos mértékig kompenzálhatja a vízhiányt, de nem lesz elegendő a vízhiány éghajlatváltozás okozta növekedésének ellensúlyozására. Emellett a vízenergia-ágazatot egyre nagyobb mértékben érinti majd a vízkészletek csökkenése és a növekvő energiaigény, míg az idegenforgalmi ágazat nyáron kedvezőtlenebb feltételekkel fog szembesülni. A vízi ökoszisztémák egészséges fenntartása szempontjából fontos környezeti vízigényt az éghajlatváltozás hatásai és a társadalmi-gazdasági fejlemények veszélyeztetik.
A korábbi években a városi területek és a városi népesség növekedése oda vezetett, hogy számos európai város fokozottabban szembesült különböző éghajlati hatásokkal – például hőhullámokkal, áradásokkal és aszályokkal. Szélsőséges események illusztrálják, hogy a városok nagy mértékben ki vannak téve az extrém időjárási eseményeknek: az Elba folyó 2002-ben megáradt, Koppenhágában pedig 2011-ben az eső kiöntötte a városi csatornahálózatot. A jövőben a városi területek terjeszkedése, a városi népesség növekedése és koncentrációja, valamint a népesség elöregedése hozzá fog járulni ahhoz, hogy a városok egyre inkább kiszolgáltatottak lesznek az éghajlatváltozásnak. A várostervezés, a városgazdálkodás és a környezetbarát infrastruktúra fejlesztése részben kezelheti ezeket a hatásokat.
A hőmérséklet-emelkedés különösen jelentős számos hegyvidéki régióban, ahol a gleccserek, a hótakaró és a permafroszt olvadása, és a csapadék változó eloszlása – többek között a hó formájában leeső csapadékmennyiség csökkenése – figyelhetők meg, és várhatóan tovább fognak fokozódni. Ez egyes hegyvidéki területeken (pl. Skandinávia egyes részein) az áradások gyakoriságának és intenzitásának növekedéséhez vezethet, ami hatással lehet az emberekre és az épített környezetre. A további előre jelzett hatások közé tartozik a téli turizmus csökkenése, a dél-európai vízenergia alacsonyabb energiapotenciálja, a vegetációs övezetek megváltozása és a biológiai sokféleség jelentős csökkenése. A hegycsúcsok közelében élő növény- és állatfajok esetében fennáll a kihalás veszélye, mivel nem tudnak fejjebb vándorolni.
A gleccserek túlnyomó többségének visszaszorulása a folyás irányába eső területeken is befolyásolja a víz mennyiségét.
Amint láthatja, az éghajlatváltozás komoly probléma, és mindannyiunkat érint. Ez nyomasztó lehet, de van jó hírünk is: létezik megoldás. Tudja meg, hogy mit tesz az EU az éghajlati válság leküzdése érdekében, és hogyan vehet részt benne Ön is.