Az éghajlatváltozás okai

A fosszilis tüzelőanyagok égetése, az erdőirtás és az állattenyésztés egyre nagyobb hatást gyakorol az éghajlatra és a Föld átlaghőmérsékletére.

Az emberi tevékenység jelentősen növeli a természetben előforduló üvegházhatású gázok mennyiségét, ezért fokozza az üvegházhatást, és gyorsítja a globális felmelegedést.

A valaha mért legmelegebb évtized a 2011–2020 közötti volt: 2019-ben az átlaghőmérséklet 1,1 °C-kal haladta meg az iparosodás előtti időkét. Az ember okozta globális felmelegedés következtében bolygónk átlaghőmérséklete jelenleg 0,2 °C-kal növekszik minden évtizedben.

Az iparosodás előtti időkhöz viszonyított 2 °C-os hőmérséklet-növekedés súlyos negatív hatásokkal járna a természeti környezetre, valamint az emberi egészségre és jóllétre, pl. sokkal magasabb lenne a kockázata, hogy bolygónkon veszélyes és potenciálisan katasztrofális környezeti változások állnának be.

Ezt felismerve a nemzetközi közösség is belátta, hogy a globális felmelegedés mértékét 2 °C alatt kell tartani, sőt, erőfeszítések történnek, hogy 1,5 °C alatt tudjuk tartani.

Az éghajlatváltozás legfőbb oka az üvegházhatás. Egyes, a Föld légkörében előforduló gázok olyan funkciót töltenek be, mint a melegházak üvegburája: beengedik a Nap hőjét, visszafelé – tehát a világűr felé – azonban útját állják annak, globális felmelegedést okozva ezzel.

Ezeknek az üvegházhatású gázoknak a többsége a természetben is megtalálható, de az emberi tevékenységek következtében megnövekedett a koncentrációjuk, különösen a következő üvegházhatású gázoké:

• szén-dioxid,
• metán,
• dinitrogén-oxid,
• fluortartalmú gázok.

A globális felmelegedés legfőbb oka az emberi eredetű szén-dioxid, amelynek légköri koncentrációja 2020-ban 48%-kal volt magasabb, mint 1750 előtt (azaz az iparosodást megelőzően).

Az emberi tevékenységek kisebb mértékben más üvegházhatású gázokat is a légkörbe juttatnak. A metán a szén-dioxidnál is erőteljesebb üvegházhatást okozó gáz, amely azonban kevesebb ideig marad a légkörben. A dinitrogén-oxid (a szén-dioxidhoz hasonlóan) viszont olyan üvegházhatású gáz, amely – az évtizedek és évszázadok során – felhalmozódik a légkörben. A nem üvegházhatású gázok, köztük az aeroszolok, mint a korom, eltérő felmelegítő és hűtő hatást fejtenek ki, és egyéb problémákkal is összefüggésbe hozhatók, pl. a rossz levegőminőséggel.

Becslések szerint a természeti okok (pl. a napsugárzás változásai vagy a vulkánkitörések) kevesebb mint +/- 0,1 °C-kal járultak hozzá a Föld átlaghőmérsékletének felmelegedéséhez 1890 és 2010 között.

• A szén, az olaj és a fosszilis gázok elégetése során szén-dioxid és dinitrogén-oxid keletkezik.
• Fák kivágása (erdőirtás): A fák hozzájárulnak az éghajlat szabályozásához azáltal, hogy szén-dioxidot vonnak ki a légkörből. Amikor tehát kivágják őket, megszűnik ez a jótékony hatás, ráadásul a légkörbe szabaduló szén-dioxid is fokozza az üvegházhatást.
• Állattenyésztés: A szarvasmarha és a juh szervezete nagy mennyiségben állít elő metánt az emésztés során.
• A nitrogéntartalmú műtrágyák dinitrogén-oxidot bocsátanak ki.
• Bizonyos berendezések és termékek fluortartalmú gázokat bocsátanak a légkörbe. Üvegházhatásuk óriási, akár 23 ezerszer erősebb, mint a szén-dioxidé.

Minden tonna kibocsátott szén-dioxid súlyosbítja a globális felmelegedést, ezért bármilyen mértékű kibocsátáscsökkentés segít fékezni azt. Ahhoz, hogy a bolygónk felmelegedését teljesen megállíthassuk, a szén-dioxid-kibocsátásnak világszinten nettó nullának kell lennie. Emellett más üvegházhatású gázok, például a metán kibocsátásának csökkentése is erőteljes hatással lehet a globális felmelegedés lassítására, különösen rövid távon.

Az éghajlatváltozás következményei rendkívül súlyosak, és életünk számos aspektusát érintik. Az éghajlatváltozás elleni küzdelem és az ahhoz való alkalmazkodás egyaránt kiemelt prioritás az Európai Unió számára.Nem halogathatjuk tovább az éghajlat-politikai fellépést. Nézzen utána, mit tesz az EU az éghajlati válság leküzdése érdekében.